Love is a dangerous disadventage XIII.

Sziasztok! Ez is eljött hát. Itt van a finálé. Nagyon köszönöm, hogy olvastátok, habár nem tudom, hogy hányan is vagytok. Remélem, hogy tetszett és még egyszer köszönöm. Nem tervezem abbahagyni az írást, rengeteg történet van még a fejemben és igyekszem leírni őket, hogy azokat is megoszthassam veletek. Nem tudom, hogy ez mikor lesz, de majd igyekszem. Most már eleget írtam, ideje hagynom, hogy megtudjátok ennek a történetnek a végét, amit nagyon szerettem írni. Jó olvasást! :)

Az elmúlt pár nap történéseire egyáltalán nem emlékszem. Csak azt a végtelen fájdalmat éreztem, amit Sherlock halála óta folyamatosan. Reggel lezuhanyoztam, és előkerestem a fekete ruhámat, ami a nagymamám temetésén volt rajtam. Felöltöztem, és pont akkor kopogtattak. Tudtam, hogy John az. Nem tudtam volna egyedül elmenni a temetésére. Amikor a temetőben voltunk, még rosszabbul éreztem magam. A fájdalmam mintha a 100-szorosára nőtt volna. Ha John nem fogott volna, biztosan összeesem. Mikor vége lett a temetésnek, az a pár ember, aki ott volt, mind elment. John még maradt egy ideig, de ő is elment. Csak bámultam a sírkövét, és sírtam.

- Minden úgy lett, ahogy mondtad. Nagyon dühös vagyok rád. Azt mondtad, hogy úgy fogom érezni, hogy becsaptál. És úgy is érzem. De.. szeretlek. És sosem fogom elfelejteni, amit tettél. És téged sem foglak elfelejteni. Soha. Lehet, hogy őrültségnek hangzik..de bizonyos értelemben te is az voltál.. - itt elcsuklott a hangom, és nem bírtam tovább visszatartani a könnyeimet. Megfordultam, és elhagytam a temetőt. Mikor hazaértem, zokogva borultam az ágyamra. Nem bírtam abbahagyni a sírást. A telefonom hangja szakította félbe a sírásom. Könnyes szemmel meredtem a kijelzőre, amin ez állt: „ Nem bírom elviselni a folyamatos sírásod. Hagyd abba. A kedvemért. SH” Már épp fel akartam hívni John-t, amikor megint SMS-em jött. „ Erről ne szólj senkinek. És ne keress. Majd találkozunk. Ha itt az ideje. SH” Nem tudom, hogy miért kérte ezt, de úgy tettem, ahogy kért. De aznap este mosollyal az arcomon, csökkenő fájdalommal aludtam el.